Élhajlító gépek

Hajlítás kézi vagy gépi hajlító géppel

A hajlítás célja, hogy a képlékeny anyagú munkadarabot forgácsolás nélkül úgy alakítsuk (hajlítsuk), hogy az a műszaki rajz által megadott követelményeknek megfeleljen.

A hajlítás elmélete: a középső, ún. semleges réteg, amely a keresztmetszet súlypontján halad át, megtartja eredeti hosszúságát. Jól szemlélhetjük ezt a folyamatot, ha a hajlítandó test felületeire hossz- és keresztirányban vonalakat rajzolunk. Hajlítás után a vízszintes vonalak a hajlítás alakját követik, a külső vonalak megnyúlnak, a belsők pedig megrövidülnek. A függőleges vonalak sugárirányban helyezkednek el.

A gyakorlati vizsgálatok azt mutatják, hogy a semleges szál akkor vonul végig a munkadarab közepén, ha a görbületi sugár nagyobb, mint az anyagvastagság ötszörösé vagy egyenlő vele. A legtöbb hajlításnál a semleges szál sugara közelebb van a belső görbülethez, kb. az anyagvastagság egyharmadában fekszik.

A hosszúságváltozások folytán az anyagban belső erők keletkeznek, mégpedig a belső oldalon nyomó-, a külső oldalon húzófeszültségek. Hajlítás közben ezeket a belső erőket le kell győzni. Az erők a széleken a legnagyobbak, befelé haladva csökkennek és a semleges szálhoz érve teljesen eltűnnek. A semleges szál az az elméleti határvonal, ahol sem húzó-, sem nyomófeszültség nem keletkezik, hajlítás után is megtartja eredeti hosszát, ezért a hajlítás előtti hosszúság (kiterített méret) számításának alapja.

Megkülönböztetünk hidegen és melegen való hajlítást. Hajlításkor az anyagot alkotó kristályok a külső erők hatására egymáson elcsúsznak. Az anyagrészecskéket a húzóerő megnyújtja, a nyomóerő viszont zömíti. Ez azonban csak képlékeny anyagoknál lehetséges, amelyeknek részecskéi a kristályfelületek mentén elcsúsztathatok anélkül, hogy egymás közötti összefüggésüket elveszítenék.

A hajlításnál keletkező húzó- és nyomófeszültségek az anyag keresztmetszetét megváltoztatják. Tömör keresztmetszet esetén a keresztmetszet alakja megváltozik.

A hajlítás keresztmetszetének alakváltozása függ a hajlítási sugártól (minél kisebb az hajlítási sugár, annál nagyobb az alakváltozás); a hajlítási szögtől (minél kisebb az hajlítási szög, annál nagyobb az alakváltozás); a munkadarab vastagságától (minél nagyobb a munkadarab vastagsága, annál nagyobb az alakváltozás).

Minél nagyobb az anyag alakváltozása, annál nagyobb változás megy végbe a szemcseszerkezetben. Az ennek következtében fellépő belső feszültségek az anyag szilárdsági tulajdonságait annyira csökkenthetik, hogy az selejtté válik. A feszültségek melegen való hajlítással vagy utólagos hőkezeléssel csökkenthetők.

Hajlításkor figyelembe kell venni az anyag rugalmasságát, mert a hajlítóerő megszűnése után minden anyag kissé visszarugózik. Meghatározott hajlítási szög elérésére tehát kissé túl kell hajlítani az anyagot. A túlhajlítás mértékét próbahajlítással állapítjuk meg.

Az anyagnak a hajlítással szemben való ellenállását hajlítás előtti hevítéssel csökkenthetjük. Ezért nagyobb keresztmetszetű anyagok hajlítását melegen végezzük el.